Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit.
Egyéb nevei ánizskapor, fennel.
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. Különösen sok édeskömény termett Madeira szigetén, amikor azt a portugálok az 1420-as években birtokba vették. Tengerész Henrik expedíciójának vezetője, Joao Gonçalves Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol a sziget későbbi fővárosát megalapították, mert az édeskömény főzetével kúrálta krónikus szembaját.
Napjainkban a világ valamennyi, mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik ? a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában.
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
A fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.
Az ókori görögök az édesköményt marathonnak nevezték el Marathonól, mert a falu körül egész bozót volt vadon termő édesköményből. Hippokratész leírásában csecsemőkori bélgörcsök ellen ajánlotta. Egy másik ókori görög orvos, Dioszkoridész emésztést könnyítő gyógyszerként írja le.
A rómaiak az emésztésüket serkentették vele, nagy, gyomorterhelő lakomák előtt körbe adtak egy kis szelencét, amelyben édesköménymag volt. Egy csipetnyit szétrágva igyekeztek megelőzni a gyomorégést és az egyéb emésztési gondokat.
Az ősi Kínában, Indiában kígyómarás elleni szerként is használták.