Erdei zöldek, avagy hol bújnak az ehető vadnövények?

Csalán

A csalán egy tipikus példája az unalomig ismert növényeknek, amiknek az étkezési hasznát csak kevesen ismerik. A csalánról mindenkinek a csípés és a csalán tea jut eszébe. Kevesen tudják azonban, hogy a csalán remek főzeléknövény, csodá íze van kelt tésztákba, főtt tésztákba, feltétekbe, levesekbe is. Sőt, nyersen fogyasztva müzlibe vagy salátába csodás ízélmény és nem utolsó sorban rendkívül magas tápértékű élelmiszer is.

A csalán az első zöldek között bújik tavasszal és szinte egész évben megtalálható az erdőn. Zsenge levelei a legfinomabbak. Gazdag B, C, K vitaminban, sókban, klorofilban. Mint a legtöbb tavaszi ehető zöld, igazi tél utáni vitamin bomba, segít regenerálódni, feltölti a vitamin raktárainkat.

Főzve, forrázva gyulladás csökkentő és enyhe vizelethajtó hatású. Ha nyersen akarjuk kipróbálni, akkor egy csokor, már leszárazott csalánt össze kell fogni egy konyharuhával, hogy ne csipkedjen és apróra vágni. Valójában attól veszíti el a csípősségét, hogy a csalánsejtek kipukkadnak, amit egyszerűen “dögönyözéssel” is el lehet érni, tehát a konyharuhával elég, ha megmaszírozzuk a csalán csokrunkat, akár felvágni sem muszáj.

Szerintünk müzlibe a legfinomabb, reszelt répa, cékla, alma, zabpehely, tejföl vagy joghurt és méz mellé. A végeredmény meglepően csodálatos.

A csalán igazi tavaszi vitaminbomba, gazdag vitaminokban, ásványi sókban, nyomelemekben.
Fotó: Unsplash

A csalán szintén nagyon ízletes krémlevesként magában vagy más zöldekkel, zöldségekkel, ízlés szerint. Markáns, földes íze a savanyú ízekkel egészül ki leginkább, tehát joghurtos, paradicsomos környezetben, de akár tejszínnel, besamellel is csodás.

Hagymaszagú kányazsombor

Egy ismeretlen ismerős, akiről senki se tudja hogy hívják, de annyira gyakori, hogy mindenki látta már. Különleges neve

Fűszeres, fokhagymás illatú növény és a múltunk szerves része, régen gyakran használt zöldség volt, még egy 6000 éves szarvaspörköltben is kimutatták

Vese alakú sötétebb zöld, matt levelei mindenhol megtalálhatóak. Virágzáskor fehér, négyszirmú virágai csomóban nőnek a növény tetején. A leveleken és a száron is lilás, bíbor színek jelenhetnek meg.

Felismerése azután válik egyszerűbbé, hogy rááll a szemünk, de enyhe, kellemes hagymás illatát könnyen ellenőrizhetjük a levelek megdörzsölésével. A fiatal levelek fogyaszthatók, főként salátába nyersen, hiszen magas C vitamin tartalmát így őrzi meg leginkább. Hagymaságához híven enyhén antibiotikus hatású is, szájvizekbe is keverik néha. Főzve, levesekbe, főzelékbe is kiváló, bár íze nem olyan harsogó, mint frissen. Különlegessége, hogy bár egyértelműen hagymás, fokhagymás íze van, a leheletünkből nem fog érződni étkezés után.

Kányazsombor, virágzó állapotban. (Unsplash)

Pásztortáska

Gyermekkorunk játéka ez a növény, tavaszonként mindig húzogattuk a leveleket óvatosan a száron, hogy fityegjen, de még ne szakadjon le. Ha már érettek voltak a magjai, akkor az így lehúzkodott levelek megrázva zörögtek, innen tudtuk, hogy itt a nyár. A növény érdekessége, hogy anyolul pontosan ugyanígy , Shepherd's Purse-nek hívják.

Tőlevél rózsáit, vagyis a szár tövében növekvő hosszúkás leveleket lehet leginkább fogyasztani és a kis szív alakú becőkés terméseit, mert a szára kissé fás. Fűszeres íze salátákba rendkívüli ízeket hoz.

Csípősségétől függően főzve is jó vagy fűszerként használva, ha nagyon fűszeres növényeket fogunk ki.

A levelei gazdagok vasban, kálciumban, káliumban és szokás szerint C-vitaminban is. Fogyasztása mértékkel ajánlott, más növényekkel keverve. Gyógynövényként vérzéscsillapító hatása a legismertebb, de mivel szívre ható növény is, ezért erre érzékenyebbek, pajzsmirigy vagy szívbetegek, illetve várandósság alatt érdemes konzultálni a fogyasztás előtt.

A fotón a Pásztortáska már érett becőkéi és virága látható. Fotó: Pixabay