Galajfű

A közönséges galajt gyógynövényként a népgyógyászat sem alkalmazta kiterjedten. A növény présnevét régen epilepszia ellen használták. Hagyományosan vízhajtó, epehajtó és vértisztító tulajdonságúnak tartják. Újabban kezdik feltárni a kutatások alapján egyéb terápiás hatásait. Napjainkig kizárólag laboratóriumi kísérleteket végeztek a növénnyel. A szakirodalomban az alábbiak lelhetők fel:

Antioxidáns hatóanyag tartalom

Nagy műszeres vizsgálatokkal különféle antioxidáns vegyületeket azonosítottak. A szabadgyök-fogó hatóanyagoknak a továbbiakban szerepük lehet gyulladásgátlóként a rák megelőzésben, a káros sejtosztódás gátlásában.

Bőr- és sebgyógyító hatás

A növényt alkalmasnak találták különféle bőrbetegségek kezelésére, mert a bőr regenerációját elősegíti. Utóbbit és a sebgyógyító hatást laboratóriumi kísérletekben igazolták.

Központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatás

A hatásért felelős hatóanyagok azonosítása megtörtént, így igazolást nyertek az idevonatkozó népi tapasztalatok.

Enyhe vízhajtó, izzasztó, a görcskészséget csökkenti. Teáját vese-, epe,- máj- és légzőszervi megbetegedésekben használják a népi gyógyászatban