A meditáció történelme

Amilyen forró téma manapság, annál ősibb gyökerekkel rendelkezik a meditáció. Annyira, hogy egyes források szerint időszámításunk előtt 5000 évvel már tudott az emberiség a meditációról. Használata vallásos közegben történt és nem csak a Buddhizmushoz kötődik, de a régmúltban az egyiptomi, kínai, szkíta, sőt, a zsidó nép múltjához is kötődik a meditálás.

A hindu hagyományban időszámításunk előtt 1500-ban már vannak írásos emlékek a meditációról, ám ezt megelőzte feltehetően egy szintén több száz, ha nem még több éves időszak, amikor a meditáció technikája és  hagyománya nem írásban, hanem szájról-szájra terjedt.

A nyugati kultúrában egész más formában volt jelen a meditáció, a keresztény kultúrkörben leginkább az ima, a rózsafüzér feleltethető meg neki, funkciójában és hatásaiban legalábbis rengeteg a közös bennük. A meditáció 1920-ban érkezett meg nyugatra, amikor Paramahansa Yogananda Indiából Amerikába utazott, hogy a spirituális gyakorlatok egy teljesen új tárházát tanítsa meg. Ez az eszköztár viharos gyorsasággal hódította meg a nyugati társadalmakat.

Paramahansa Yogananda a meditáció atyjaként ismert.

Fotó: Wikipedia 

A meditáció hatásai

A meditáció nem egy furcsa varázslás vagy valamiféle elvont, hitbéli kérdés. A hatékonyságát tudományosan mérni lehet és számos kísérlet és felmérés történt már a témában. Nem véletlenül, hiszen egészen megdöbbentő hatása van az agyra.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, az agy is olyan mint egy izom, lehet feszíteni és lazítani. A feszítést mindenki ismeri, a csikorgó fogaskerekek érzésével kísért erőltetett gondolkodást értjük alatta. A lazítás egy sokkal kevésbé tudatos cselekvés, aminek az elsajátításához gyakorlás kell.

A bölcs természet persze kitalálta, hogyan indítsa újra a rendszert akkor is, ha az egyén speciel nem folytatott hosszas keleti tanulmányokat. A bambulás bizony-bizony a beépített meditáció. Amikor bambulunk, az agyunk egész egyszerűen lecsapja a biztosítékot egy kicsit, amíg megpihen, azaz az előbbi hasonlattal élve ellazul.

A meditáció közben ezt a bambulást eggyel tudatosabb szinten igyekszünk reprodukálni. A meditáció során az agy megpihen, hatékonyabban építi be a kapott információkat és ingereket, könnyebben navigál az őt érő hatások között. Az idegrendszer felfrissül, jobban reagál a változásra és a váratlanra. A psziché könnyebben talál megoldásokat, a berögződések fellazulnak, a hozott minták kevésbé markánsakká válnak. 

A meditáció fajtái

A legautentikusabbnak tűnő megoldás, ha valaki órákig csak ül. Ám a meditációnak ennél sokkal változatosabb formái vannak. Valójában minden lehet meditáció, ez nem feltétlen a körülmények vagy a cselekvés kérdése, mint inkább egy szellemi állapot vagy inkább annak hiánya.

Sétáló meditáció

Nem csak egyhelyben ülve lehet meditálni, sőt egészen komoly vagy nehéz mozgások közben sokkal élesebben tudunk fókuszálni, ami segítheti a meditációs gyakorlatot is. Sétáló meditáció közben minél érintetlenebb közegben érdemes lenni, mint egy erdő vagy rét, kiránduló ösvény vagy egy csendesebb zöld övezet. A cél a környezet minél részletesebb megfigyelése a jelenben maradva. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a felszínen kell tartani magad, ahol nem veszel el a részletekben vagy a jelenre való reflexióban, hanem tényleg csak az adott pillanat, az adott megfigyelés van jelen és a következő pillanatban már a következő jelenre tudsz figyelni.

Bármi lehet meditáció, ez nem egy adott cselekvés kérdése, hanem egy elmeállapot.

 Fotó: Daniel Mingook Kim, Unsplash 

Légzés figyelés

A lélegzet figyelése is egy klasszikus meditációs technika, amihez egyhelyben ülni érdemes, főként eleinte. A légzés figyelésben a legnagyobb kihívás az, hogy ne befolyásold a megfigyelésed tárgyát. Azaz ne kezdj el hosszabb, méylebb, másabb lélegzetet venni cska azért, mert oda fodrult a figyelmed. Pusztán csak megfigyelni, befolyástól mentesen, nagyon nehéz feladat, ám az erre való összpontosítás könnyen egyhegyűsíti a figyelmet. Ha csak egyetlen dologra figyelsz, az azt jelenti, hogy csak egyetlen dolgot kell elengedni ahhoz, hogy sehova se figyelj, azaz meditálj.

Mantra éneklés

A keresztény kultúrához legközelebb álló technika a mantra éneklés. Nagyon hasonló a rózsafüzérrel való ima ismétléshez vagy az imádságok énekléséhez. A dalalmok rezgéseket generálnak, amik hatnak ránk. Nem varázslatként, hanem egészen konkrét fizikai formájukban. Ugyanúgy, ahogy a macskák dorombolása pozitívan hataz egészségünkre, úgy a saját hangunk zengetése is hatással van ránk. Mantra éneklés közben magas ismétlés számban, relatíve egyszerű dallamvezetésű általában szanszkrit szövegű mantrák folyamatos éneklésével igyekszünk elérni a meditációs állapotot.

Akár saját magadnak is készíthetsz mantrát, de csak odafigyelve fogalmazz, mert a népmesei “vigyázz mit kíváncs” itt nagyon intenzíven érvényesülhet. A mantrának, bármilyen nyelven írodjon is, mindig pozitív, jelenidejű és kijelentő módú szövegnek kell lennie.

Evés és meditáció

Van olyan meditációs technika, amit evés közben végeznek és gondolatban végig követik az élelmiszer útját a födtől a tányérig. Ez ugyanúgy a figyelem egyhegyűsítésében segít, ahogy a többi technika is, ám ennek egyéb nagyszerű hozadékai is vannak, például a tányérunkban lévő étel hirtelen nem lesz olyan magától értetődő, ha tudatosítjuk, hány ember és hány élőlény munkája és áldozata kellett hozzá.

Mozgás meditáció

Mint ahogy fentebb is említettük, nem csak szépen finoman mozogva vagy egyhelyben ülve lehet meditálni. Lehet egy egészen kemény mozgás sorozat is a meditációnk elősegítésének eszköze. A jógából ismert napüdvözlet 108-szori ismétlése például egy tradícionális gyakorlat és egy izonyos mennyiség után szinte lehetetlen megkerülni, hogy bele-bele érkezz a meditációs állapotba, mert annyira igénybe veszed az összes érzékedet. A monoton, ismétlődő mozgás a fizikai és szellemi igénybevétellel fűszerezve egész egyszerűen beleringat a meditációs állapotba. 

Ha pedig gyakorlatiasabb tanácsokra vágysz azzal kapcsolatban, hogyan lenne érdemes elkezdeni meditálni, olvasd el erről szóló cikkünket is a NetBio blogon!