Ugyan néha nehéz felderíteni egy betegség okát, de mindig húzódik valami a háttérben. Akár egy hidegben töltött délután, akár a pihenés hiánya, a túl sok stressz vagy a vírusoknak való kitettség, esetleg alul működő immunrendszer. Érdemes végig gondolni az okokat, hiszen akkor nem csak a tünetet, azaz a betegséget, de annak kiváltó okát is megszüntethetjük, így megelőzve az esetleges visszaesést.
Luxus manapság időt találni saját magunkra, így sokszor fordulhat elő, hogy bár a szervezetünk küldött enyhébb jelzéseket, csak akkor tudunk megállni és megpihenni, amikor drasztikusabban szól nekünk, például lebetegszünk.
Ruediger Dahlke, berlini származású orvos, pszichoterapeuta, természetgyógyász és ismert író, aki munkássága során a betegségek mögötti lelki okokat derítette fel többek között. Azokat a jeleket igyekezett érthető rendszerbe fűzni, amikkel a testünk kommunikálni próbál velünk. A betegség mint szimbólum című könyvében a meghűlésre és annak járulékos betegségeire is volt válasza.
Dahlke szerint az influenza és a legtöbb felső légúti megbetegedés alapvető kiváltó oka: lezárni a világ felé. Eldugul az orrunk, elszorul a torkunk, sokszor beszélni is nehezebb vagy egyenesen meg se tudunk szólalni. Persze az, hogy ki miért zár le a világ előle, pihenésre és magányra van éppen igénye vagy pont, hogy nem tudta felvállalni a véleményét és azon kell dolgozni, azt mindenkinek személyes feladata eldönteni. A tünetek részletei alapján azonban kaphatunk támpontokat saját állapotunkkal és a helyzet megoldásával kapcsolatban.
Az üregeink szellősek, levegővel teliek, a vidám életérzést, könnyedséget képviselik. Influenza esetén általában ennek az ellenkezője áll elő, a fejünk nehéz lesz, mintha satuba fognák, sőt, nagyobb váladék mennyiség már az arcunk formáját is befolyásolja, persze csak ideiglenesen.
Ilyen esetekben jó lehet visszahozni a lét könnyedségét, a levegőt, akár szó szerinti formában, például inhalálással.
A tüdőnek Ruediger Dahlke szerint a kommunikációhoz és a szabadsághoz van köze. A tüdő tünetei utalhatnak a ki nem fejezett agresszióra, ami így testi szinten erős köhögésben talál utat magának. A köhögés távol tartja az embereket, “elugatja” őket a közelünkből.
Ilyen esetben érdemes végig gondolni, hogy van e olyan területe az életünknek, ahol nem adunk hangot a véleményünknek olyan őszintén, mint szeretnénk. Érdemes tudatosan levezetni a felgyülemlett feszültségünket, akár vitával, sőt, akár kiabáljunk szét a világba, hogy mi nyomaszt, sokkal inkább, mint hogy lenyeljük a dühünket. Önmagunk bátor felvállalása és a problémák azonnali megoldása halogatás helyett az, amire ilyenkor a tüdő buzdít.
A megfázást nem a hideg okozza, hanem a szervezetünk “engedi”.
Forrás: Unsplash; Towfiqu barbhuiya
A légúti megbetegedéseket még további szintekre bontotta Dahlke, így könnyebben visszakereshető a lelki ok is.
Az orr a hatalom, a büszkeség, a szexualitás jele, míg a torok és a garat a bekebelezésé, a védelmezésé. Ha a légcsőben akutabb a probléma, akkor a cserélődés fogalmán érdemes gondolkodni, míg a tüdőt érintő tüneteknél, ahogy fentebb említettük, a kapcsolat, a kommunikáció és a szabadság területeit érdemes átfésülni gondolatban.
Az alapvető ok itt is a külvilág felé való lezárás, ám légúti megbetegedéseknél inkább elhatárolódásról van szó, mint a hangadás hiányáról. Van egy részünk, amit nem védünk megfelelően, ami túlságosan ki van szolgáltatva a külvilágnak valamilyen formában.
Ha ötletünk sincs, akkor figyeljük meg a tünetek részleteit és a fenti területek közül a legjobban érintett témáját járjuk körbe kritikusan.
Azt már régóta lehet tudni, hogy alapvetően nem a hideg okozza a megbetegedést, hanem a szervezet “hagyja magát” a hideggel szemben, valamilyen oknál fogva. Az összeszedett kórokozókat szinte csak a drámánkhoz használjuk, már megint összeszedtünk valamit, ráfáztunk.
Ilyen esetben lehetséges, hogy ki akarunk vonulni a mindennapi életünkből, szünetet tartani, kilépni a krízishelyzetekből. Elhatároljuk magunkat váladékkal, kommunikáció képtelenséggel, nem homokba, hanem paplan alá dugjuk a fejünket.
A láz lehetőséget ad a lehűlésre is, ha a lázunk már kellően felforrósított. Lehetőséget ad arra, hogy a mesterségesen keletkeztetett szünetben szembesüljünk a problémával, megoldjuk, újra rendezzük a dolgokat és ismét harmóniában tudjunk lenni a környezetünkkel, teendőinkkel.
A helyzet nagyon hasonló, ahogy a kiváltó ok is, ám ilyenkor a megoldás egy kicsit változik. Az influenza egyenesen a nemtörődömséget képviseli. Magunkba zárkózunk és érdektelenek vagyunk a külvilág dolgai iránt. Minden érzékszervünket elzárja a betegségünk, már nem tudunk több mindent lenyelni, sokszor szó szerint. Ilyenkor nagyon határozottan védeni kell a határainkat és pihenni, befelé fordulni, engedni az érdektelenségünknek. Az influenzás hónapok természetes ritmusa a pihenés lenne, mivel ezt nehéz megtenni a fejlett világban, a testünk rákényszerít minket időről időre. Szintén feladat megoldani a fennálló problémákat, elsimítani a konfliktusokat, hogy ne kelljen miattuk betegséggel elzárkózni a külvilág elől.