A közönséges galajt gyógynövényként a népgyógyászat sem alkalmazta kiterjedten. A növény présnevét régen epilepszia ellen használták. Hagyományosan vízhajtó, epehajtó és vértisztító tulajdonságúnak tartják. Újabban kezdik feltárni a kutatások alapján egyéb terápiás hatásait. Napjainkig kizárólag laboratóriumi kísérleteket végeztek a növénnyel. A szakirodalomban az alábbiak lelhetők fel:
Antioxidáns hatóanyag tartalom
Nagy műszeres vizsgálatokkal különféle antioxidáns vegyületeket azonosítottak. A szabadgyök-fogó hatóanyagoknak a továbbiakban szerepük lehet gyulladásgátlóként a rák megelőzésben, a káros sejtosztódás gátlásában.
Bőr- és sebgyógyító hatás
A növényt alkalmasnak találták különféle bőrbetegségek kezelésére, mert a bőr regenerációját elősegíti. Utóbbit és a sebgyógyító hatást laboratóriumi kísérletekben igazolták.
Központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatás
A hatásért felelős hatóanyagok azonosítása megtörtént, így igazolást nyertek az idevonatkozó népi tapasztalatok.
