A cukornád, amelyből a nádcukor készül, a trópusi és szubtrópusi területeken terem. Érdekesség, hogy aratáskor a növény szárát vágják csak le, nem húzzák ki a földből, így újra teremni tud és nem kell újra ültetni, vagyis egy megújuló cukorforrás. Ez nem csak gazdaságossá teszi a nádcukor termelését, de környezetvédelmi szempontból is hasznos.
A nádcukrot a növény húsos szárában található nedvből nyerik, feldolgozása során nem használnak semmilyen adalékanyagot. A folyamat során különválik a finom, kristályos cukor és a melasz (ezt a mellékterméket később a rum gyártásához használják fel), de a színanyagok egy része megmarad a cukorkristályokba zárva, ennek köszönheti a cukor a különleges, kellemes színét.
A bio nádcukor feldolgozása során csak egyszer kristályosítják, tehát ez a legkevésbé finomított formája a nádcukornak (kivéve a nyers nádcukrot).
A nádcukor kémiailag ugyanúgy szacharóz (két cukormolekulából álló szénhidrát), mint a répacukor, tehát nem ajánlott azoknak, akiknek figyelniük kell a cukorbevitelükre. Viszont mivel természetes, szennyeződés és mesterséges színezékmentes, jobb választás mindenki más számára.
Felhasználása a répacukorhoz hasonló, ételben, italban, sütéshez, főzéshez vagy hideg fogásokhoz egyaránt felhasználható. Íze és illata karakteresebb, lágyabb, különleges aromát kölcsönöz a ételekhez. Különösen érdemes olyan fogásokban nádcukorral kiváltani a répacukrot, ahol a cukor ízének fontos szerepe van (pl. habcsók, habkrém, karamell).
Adagolása nem tér el a kristálycukorétól.
Származási ország: Franciaország.
